…avagy Bandmap fejlesztés – némiképp – újratöltve.
Szerény véleményem szerint a magyar könnyűzene történetének egyik legizgalmasabb, legfontosabb pillanata a tematikus innovációk létrejöttét segítő pályázat kiírása volt idén januárban!
Spoiler: indultunk és nyertünk is!
Hogy akkor miért Harold mosolyog mégis ilyen kényszeredetten itt fent?
…
A mi kutyánk kölyke, mondhatnám, ha levéve a Bandmap sapkát, egy picit a debrecenit veszem fel helyette. Ott voltam a Zion Refresh első koncertjein, így tudom, a kezdetektől szép számú rajongótáborral büszkélkedhetnek.
Idén komoly mérfölkőhöz érkezik a csapat, megjelenik első nagylemezük, Legendák címmel, ám hallgatva az idők szavára, a 8 dal nem együtt jön, hanem folyamatosan csöpögtetik majd a nagyérdemű számára, egészen augusztusig.
Ennek kapcsán beszélgettünk a zenekar producer/MC-jével, Tajti Viktorral és énekesével Jakab Tomival.
Aki olvasta a korábbi cikkeimet, az már nagyjából sejti, hogy milyen zenékért vagyok oda. Nem meglepő módon a The Strays is olyan, amit nem csak az interjú kedvéért hallgattam meg.
Az a típusú zene, aminek a ritmusára megmozdul az ember lába… vagy a keze… vagy mindegyik… Szóval nem bírsz ülve maradni 😀
Egy angliai zenekarról van szó, de mivel kicsi a világ, a bandának van magyar kötődése, és már fent vannak a Bandmapen is.
A zenekar basszusgitárosával, Jakab-Hall Krisztiánnal beszélgettem.
Karácsony előtt néhány nappal új EP-vel rukkolt elő a nyíregyházi alternatív posztrock duó. Első hanganyaguk, a 3 dalt – köztük egy József Attila versfeldolgozást – magában foglaló Prologue után most kevésbé sötét, jóval könnyedebb hangvételű, ’80-as éveket idéző hangulatvilággal jelent meg a Neon Pages, 4 új instrumentális zeneszám gyűjtőjeként.
Ennek kapcsán beszélgettünk Szász Tamással (gitár, billentyű, dob) és Rácz Zoltánnal (billentyű, effektek), nem csak az új EP-ről.
Vess egy pillantást a fenti képre.
20 debreceni előadó névjegye van rajta.
Ez a kép a Bandmap Debrecen facebook csoport borítóképe.
Szerintem jól néz ki.
Az az izgalmas benne, hogy ez egy screenshot a bandmapről.
Miért izgalmas?
Répcelak neve valószínűleg nem sokat mond azoknak, akik nem a Kisalföldön nőttek fel. Hála a zenekarozásnak, most már két igen kiváló bandát is ismerek innen. Közülük a Morte Silmoris neve számomra csak az elmúlt évben vált ismertté, pedig már 2003 óta él a projekt (fun fact: én ebben az évben voltam első osztályos :D). Igaz, hogy időközben nagyon sok változáson ment keresztül a zenekar, ahogy azt az EP címek is sugallják, 2015-ben feltámadt majd 2019-ben reinkarnálódott. Azt gondolnánk, hogy az idei évet már nem lehet megjavítani, de a srácok erre is rácáfolnak, hiszen december 15-én jelent meg az első dal a “self-titled” nagylemezükről, a többi dalt pedig szép lassan csepegtetve kapjuk meg. A teljes album január elején válik hallgathatóvá az online felületeken, sőt a CD már most előrendelhető. A premier kapcsán a csapat frontemberével, Zalka Dáviddal beszélgettem a zenekarról és a dalról.
Mióta meghozta a postás, nyakig benne vagyok a Slamasztikában. Szám szerint a 37. exkluzív példányt tehettem a magamévá! Valószínűleg még délelőtt landolt a postaládánkban, aztán anyám felhozta az este.
IART (Budapest)
Zsüd tegnapi bemutatóján felbuzdulva ma az elektronikus stílusokra szűrtem rá a bandmapen, kíváncsi voltam, milyen zenekarokat találok most ezen a vonalon. Tetszett a találati lista… 🙂
Az IATR ( I am the Ritual ) neve fogta meg a szemem, így ma róluk lesz szó.
Bár stíluscímkéik között megtalálható a downtempo, az ambient és a drum and bass is, de én legfőképp a pszichedelikus rock polcra tenném őket, ha lennének ilyen polcaim.
nís (Budapest)
Nagyjából épp 4 éve, hogy a Bálnalovas zenekar elköszönt követőitől, de mint ahogy azt a búcsúposztjukban is hangsúlyozták: Every ending is a new beginning.
Az új kezdetnek lett egy Pearls Of Long Loved Years nevű kivetülése, mely szerint P.O.L.L.Y nem halott, ám minket a mai nap sokkal inkább érint egy másik irány, mely nís néven materializálódott.
