Aki olvasta a korábbi cikkeimet, az már nagyjából sejti, hogy milyen zenékért vagyok oda. Nem meglepő módon a The Strays is olyan, amit nem csak az interjú kedvéért hallgattam meg.
Az a típusú zene, aminek a ritmusára megmozdul az ember lába… vagy a keze… vagy mindegyik… Szóval nem bírsz ülve maradni 😀
Egy angliai zenekarról van szó, de mivel kicsi a világ, a bandának van magyar kötődése, és már fent vannak a Bandmapen is.
A zenekar basszusgitárosával, Jakab-Hall Krisztiánnal beszélgettem.
Mesélj a zenekarról, hogyan, miként…?
2015-ben még csak duóként létezett a zenekar, Estelle (művésznevén Stella Sonic), az énekesnőnk és a gitáros, Sammy indította el a projektet. Másfél évvel később Stella egy randioldalon megismerkedett a dobosunkkal, de akkor még nem tudta róla, hogy dobol. Ők ketten össze is jöttek, de ahogy jobban megismerték egymást, megtudta Garry-ről hogy zenél és bekerült a csapatba. Így lett a duóból trió. Egyébként Stella és Garry össze is házasodott.
És Te, hogyan kerültél be ebbe a formációba?
A csapatban nem volt basszusgitáros, egészen 2017-ig. Stella azonban elkezdte úgy érezni, hogy ez a fajta zene nagyon megkívánja a basszusgitárt, tehát feladtak egy hirdetést, így találtak rám.
Sokan kérdezik mindig, hogy miért nem nagybőgőst kerestek, de erre nagyon egyszerű a válasz: azért nem, mert ez a zene nem rockabilly, csak olyan elemek is vannak benne. Sőt, még psychobilly motívumok is. De ezeket az alműfajokat nagyon sokan összekeverik.
Aztán az első EP meg is jelent 2017-ben…
Igen, a Wham Bam, Thank You Ma’am!, de ez 2017 márciusában jelent meg, még azelőtt, hogy én csatlakoztam volna. Ha jobban meghallgatod, ezekben a számokban még nincsen basszusgitár.
A teljes felállással ‘17 októberében kezdtük meg a próbákat, és 2018-tól voltak rendszeres fellépéseink is.
Abban az évben összesen 99 koncertünk volt.
Eközben még kiadtatok egy új EP-t és két single-t is. Hogyan tudtatok már a kezdetektől fogva ilyen hatékonyan együtt dolgozni?
A zenéinket és a szöveget Stella Sonic írja, de az én zenei ötleteim is teret kapnak. Később az albumon (Dropout Zone, 2019) 3 számot én írtam. Ehhez aztán mindenki hozzá tudja tenni a magáét, Stella is rá tud énekelni, ezért minden dalunk közös folyamat eredménye.
Ez a stílusban is érződik, mivel nem tudod egyértelműen kategóriába sorolni a zenénket. Popzene, punk rock, rockabilly, psychobilly, sőt még blues, rock és rock&roll is van benne… Ezeket gyúrtuk össze, mert mindenki mást szeret a zenekarból…
Úgy szoktak minket behatárolni zeneileg hogy “…a NO DOUBT találkozott IMELDA MAY -jel”.
Energikus, pörgős, a végsőkig feszegetve a rock&roll határait modern, egyedi vintage hangzással és még egy ”csavart” beletéve a zenébe.
Nálunk teljes egyenjogúság uralkodik. Tiszteletben tartjuk a másik véleményét. Meghallgatjuk, kipróbáljuk mindenkinek az ötletét, javaslatát és ha mindenkinek tetszik, akkor zöld utat kap a dolog. Akkor vagy hiteles, ha élvezed a játékot. Azt csak akkor tudod, ha tetszik a zene minden mozzanata.
A kislemezünk amúgy olyan jó kritikát kapott, hogy egy amerikai társasjáték gyártó cég is megkeresett bennünket…
2019-ben jelent meg a Dropout Zone, az első nagylemezetek, ami már a Western Stars Records-os anyag. Hogyan jött a szerződés?
Ez azzal keződött, hogy Stella más hangzást szeretett volna ennek az albumnak, mint a korábbi anyagaink. A mai digitális technikákkal egyszerűen nem lehet utánozni az igazi, régi hatvanas évekbeli hangzást. Szóval úgy döntöttünk, hogy elmegyünk Alan Wilson stúdiójába, ő egy igazi nagyágyú a rockabilly műfaján belül, és tudtuk, hogy ő meg tudja nekünk csinálni ezt a lemezt olyanra, amilyennek megálmodtuk. Tisztában voltunk azzal, és úgy is kezdtük el vele a munkát, hogy valószínűleg nem fog nekünk szerződést ajánlani, éppen azért, mert más a stílusunk…
Hát nekiláttunk a felvételeknek és a munka harmadik napján Alan ebédidő előtt megkérdezte, hogy “Meggondolhatom-e magam?”.
Persze teljesen meglepődtünk, és még az ebéd szünet alatt is elég sokat vaciláltunk. Alan-nek nyilván tetszett a hozzáállásunk, mert úgy mentünk oda a stúdióba, hogy pontosan tudtuk mit és hogyan akarunk csinálni. De végül igent mondtunk. Azonban ez nem kimondottan szerződés, és managementünk sincs, azóta is mindent ugyanúgy magunknak intézünk.
Így kerültetek fel a válogatás lemezre is?
Igen, még aznap kaptuk ezt a munkát Alan-től. Minden évben kiad válogatás lemezeket, különböző apropóból a kiadó zenekaraival. Akkor pont egy karácsonyi volt tervben. Tehát másnap reggelre kellett írnunk egy karácsonyi dalt is. Én akkor még ki se jöttem a húsvét vibe-ból (mivel ez tavasszal volt), úgyhogy a vacsoránál meg egész este karácsonyi dalokat hallgattunk. Így írtuk meg a Freaky Tiki Christmas című dalunkat. Van egy feldolgozásunk is a Dropout Zone-on, a Can’t Get Through to You, ez pedig a Joe Meek emlékválogatáson kapott helyet.
Milyen sikereket ért el a Dropout Zone?
Amikor megjelent az album a UK rock&roll magazin 2019 augusztusi slágerlistáján a 10-dik helyről indult! Nem is akartuk elhinni!
Ezután a BBC rádió rock&roll műsora szerint a 2019-es év zeneileg legizgalmasabb kiadott albuma lett Angliában. Amúgy a számainkat a BBC azóta is három régióban játsza. Bár még nem a napi rotációban.
Ha jól láttam, Magyarországon is jártatok?
Pontosan egy évvel ezelőtt volt a fellépésünk az A38 hajón a Firkin előtt. Arról még egy riport film is készült a Petőfi TV-re, amit azóta is vadászunk, hogy megkapjunk. Aztán úgy volt, hogy a Firkin is kijön hozzánk Angliába, de aztán…
Aztán közben elég sok minden történt… Pl. a járvány hogyan hatott a zenekar életére?
2019 is egy mozgalmas év volt nekünk, 92 koncerttel, sőt a járvány előtt előzenekarként játszottunk néhány jól ismert zenekar előtt, pl. Republica, The Brains, Eddie & The Hot Rods, The Creepshow, Firkin… szóval ehhez képest 2020-ra meg még nagyobb terveink voltak. A Reverend Horton Heat & the Delta Bombers előtt játszottunk volna év elején, mind az 1200 jegyet elkapkodták két hét alatt, nagyon vártuk… de elmaradt… Aztán ott volt a Glastonbury Fesztivál, ahol a Pilton Stage-en játszottunk volna egész jó időben, késő délután. Még a válogatóra is elhívtak minket, ugye ez egy rangos rendezvény, itt nem úgy van az, hogy csak meghívnak és mehetsz…
És a Pilton Stage az egyik fő színpad, háromszög alakú és benn van a közönség kellős közepén… Arra szavak nincsenek, hogy ezt mennyire sajnáljuk azóta is.
Politikai események is voltak bőven, megtörtént a brexit, Anglia kilépett az Unióból. Ezek után azért még tervben van részetekről magyarországi fellépés?
Persze, szeretnénk még Magyarországon is fellépni mindenképp. Egyelőre úgy néz ki, hogy ez vízumköteles lesz, ami szerintünk nem fair. Mivel a zenészek, akik Angliába jönnek, ők vízum mentesek, de akik kimennek, nekik kell a vízum.. De mi is ezt akarjuk, mert ez nagyon sok plusz költséggel jár. Úgyhogy most még folynak a tárgyalások erről… Még Elton John is írt egy nyílt levelet a miniszterelnöknek aggodalmát kifejezve, hiszen ez őt is érinti és minden világsztárt aki angliai kötődésű. Az biztos, hogy nagyon dühösek a zenészek. Én is dühös vagyok, mert a múltkor rendeltem egy basszusgitárt az EU-ból és a vám miatt végül kétszer annyiba került…
Egyébként idénre már be vagyunk írva a debreceni Campus Fesztiválra, de ki tudja, hogy a vírus helyzet miatt hogyan fog alakulni a nyár…
Ennek ellenére a “lockdown” alatt kiadtatok még egy single-t, a Freakshow-t. Nekem személy szerint a klip nagyon tetszett
Hát igen, de képzeld el, ez a dal úgy született meg, hogy nem is tudtunk találkozni. Online hoztuk össze az egészet, én mixeltem itthon a hanganyagot. Még a klip is olyan, hogy csak Stella szerepel benne, ő maga vette fel és vágta össze a végleges formájába.
Milyen terveitek vannak még idénre? Már ha lehet tervezni…
Jelenleg a második nagylemezünkön dolgozunk, ami zeneileg tulajdonképpen már készen van. Viszont a lockdown miatt már harmadszorra kellett elhalasztanunk a stúdió időpontunkat. Most abban reménykedünk, hogy áprilisban végre fel tudjuk venni.
The Strays
Spotify / Youtube / Facebook / Bandcamp / Bandmap