Aki olvasta a korábbi cikkeimet, az már nagyjából sejti, hogy milyen zenékért vagyok oda. Nem meglepő módon a The Strays is olyan, amit nem csak az interjú kedvéért hallgattam meg.
Az a típusú zene, aminek a ritmusára megmozdul az ember lába… vagy a keze… vagy mindegyik… Szóval nem bírsz ülve maradni 😀
Egy angliai zenekarról van szó, de mivel kicsi a világ, a bandának van magyar kötődése, és már fent vannak a Bandmapen is.
A zenekar basszusgitárosával, Jakab-Hall Krisztiánnal beszélgettem.
Répcelak neve valószínűleg nem sokat mond azoknak, akik nem a Kisalföldön nőttek fel. Hála a zenekarozásnak, most már két igen kiváló bandát is ismerek innen. Közülük a Morte Silmoris neve számomra csak az elmúlt évben vált ismertté, pedig már 2003 óta él a projekt (fun fact: én ebben az évben voltam első osztályos :D). Igaz, hogy időközben nagyon sok változáson ment keresztül a zenekar, ahogy azt az EP címek is sugallják, 2015-ben feltámadt majd 2019-ben reinkarnálódott. Azt gondolnánk, hogy az idei évet már nem lehet megjavítani, de a srácok erre is rácáfolnak, hiszen december 15-én jelent meg az első dal a “self-titled” nagylemezükről, a többi dalt pedig szép lassan csepegtetve kapjuk meg. A teljes album január elején válik hallgathatóvá az online felületeken, sőt a CD már most előrendelhető. A premier kapcsán a csapat frontemberével, Zalka Dáviddal beszélgettem a zenekarról és a dalról.
Mióta meghozta a postás, nyakig benne vagyok a Slamasztikában. Szám szerint a 37. exkluzív példányt tehettem a magamévá! Valószínűleg még délelőtt landolt a postaládánkban, aztán anyám felhozta az este.
Ma este 19:00-kor debütál a Long Live The Martyr új, Sound Asylum című kislemeze.
Interjú a zenekarral. (és a lemezt is meghallgathatod 😉 )
Amikor megismertem a Forelandet, pontosabban Moravszki Ákost, a zenekar énekesét, még egy éves sem volt a formáció. Emlékszem, hogy akkor még akusztikus felállásban, feldolgozásokat játszottak, és tulajdonképpen nem keltette fel az érdeklődésemet.
Még abban az évben, 2018-ban jelent meg a “Vágy” című daluk. Nekem ez a dal jelentette a forduló pontot, többször is meghallgattam, megnéztem a klipet, mutogattam anyáméknak, hogy “nézzétek, ez a srác az énektanárom, ez az ő zenekara, ugye milyen jó ez a dal?” (igen, kerek egy hónapig jártam énektanárhoz, de ez egy másik sztori). Nemrég tudtam meg, hogy ezzel a dallal megnyerték az MTVA “AranyCORE” díját, és arra gondoltam, hogy megérdemelték.
Azon szerencsés emberek közé tartozom, akik még a premier előtt hallhatták a zenekar első nagylemezét, amely az Ébren címet viseli.
Ez az album egy nagy mérföldkő a zenekar életében, hiszen 1-1,5 évig készült, és minden részlete teljes mértékben a tagok munkája. Kezdve a dalírással, a felvételen át, egészen a masterelésig.
Érdekes, hogy mennyire más érzés ezzel a tudattal hallgatni a dalokat.
Először is néhány szót a borítóról. Nagyon színes, játékos az összkép. Az album címe középen látható, szerintem a színek miatt kevésbé érvényesül. Ami nekem hiányzik erről, az a zenekar neve vagy logója. Ha ez a kép valamilyen formában, random felbukkanna nekem a neten, hiába tetszene, sosem tudnám, hogy melyik zenekarhoz tartozott. A rajzolt hatású részletek, pl. a felfújt gumiflamingó vagy a strandlabda kihangsúlyozzák a borító játékosságát, ráadásul sejteni lehet belőlük, hogy ez egy nyári dalokat tartalmazó lemez. Valószínűleg nem véletlen, hogy a premier dátuma július 18-a lett.
Az artwork Cserkuti Erika munkája, aki Ákos mellett a zenekar énekesnője.
Kereken 12 dal található meg az albumon, ám nem mindegyikük új szerzemény, hiszen a “Vágy“, az “Ébren” és a “Catch the Wave” már korábban bemutatásra került. Közülük a “Vágy” a fentebb is említett díjnyertes dal, melyhez videó klip is párosul. A lemez vezért dalát, az “Ébren“-t a Duna TV Balatoni Nyár című műsorában mutatta be a csapat, a “Catch the Wave” pedig egy koprodukciós együttműködés eredményeképp jelent meg. Szerintem érdekesség, hogy angol dalok is helyet foglalnak a kiadványban. Ezekhez annyi a hozzáfűzni valóm, hogy enyhén érezhető a szövegeken a magyaros akcentus.
Abszolút nyári kavalkádot kaptunk ezzel a nagylemezzel. A dalok témái nagyon sok pozitív üzenetet hordoznak, pl. szerelem, új célok. A szabadság motívuma igen gyakran visszaköszön. Tipikusan olyan dalok, amiket szívesen hallgatnék a kocsiban, amikor leugrok a Balatonra vagy amikor nyaralni megyek. Én ezeket hívom utazós zenének. Szerintem közülük bármelyik megérdemelné, hogy rádióban legyen játszva, különösen most a nyár közepén.
Az első dal, a “Kikötő” félig meddig kakukktojás, ugyanis nincs rajta ének. Ez egy erősen zongorára épülő instrumentális szám, tulajdonképpen az album introja. A dal előre vetíti nekünk, hogy mi vár ránk a lemez hátralévő részében, ugyanis másik 5 dal refrénje van benne elbújtatva. Többszöri hallgatás után nekem is sikerült felfedeznem.
Az egész anyagra jellemző az akusztikus gitár és az elektromos gitár ügyes kombinálása, emellett a lüktető basszus, valamint a férfi és a női ének tökéletes harmóniája kényezteti a hallgatót. Azt gondolom, hogy egy hattagú, többféle hangszert is használó formációnál könnyű elveszni a részletekben, de Foreland-éknél egyértelműen nem ez a módi. Nekem nagyon tetszett, hogy minden hangszernek külön-külön megvan az egyedi szólama, amelyek mégis képesek egybe simulni. Rengeteg munka lehet emögött, innen is szeretnék ehhez gratulálni.
Van néhány dal ebben a 12-es csokorban, amit különösen szeretek. Már rögtön a második dal, a “We are the Foreland” az egyik kedvencem lett, na nem csak a basszus szóló miatt, de ez is egy erős tényező. Dallamos pop-rock nóta, ami igazából egy zenekari bemutatkozás, angol nyelven. Természetesen a címadó szám, az “Ébren” is belopta magát a szívembe, és a lemez végéről az “Éld most át” című dalt szeretném kiemelni. Ez utóbbi dalnak a szövege inspiráló hatással van rám.
Fontos még kiemelnem, hogy minden videó vagy hanganyag, ami eddig a Foreland-től megjelent, teljes mértékben a zenekar munkája, ami engem csodálattal tölt el. Az album legyártásához maximum annyi külső segítséget vettek igénybe, amit a barátok és a családtagok nyújtottak nekik. 2020-ban ez nem kis feladat, és azt hiszem, ez a többi, feltörekvő kis zenekarnak is utat mutat, hogy igenis lehet önerőből, igényesen zenét, videót kiadni. Bár kell ehhez egy kis nyitottság, fogékonyság az új dolgok irányába, és egy csipetnyi szenvedély, de ők egyikből sem szenvednek hiányt. Büszke vagyok rá, hogy megismerhettem őket, és nagyon kíváncsian várom, mit hoz a jövő, milyen magaslatokra fognak még fejlődni.
A teljes album meghallgatható online:
Megtaláljátok a zenekart a facebookon / a hivatalos zenekari weboldalukon, és természetesen a Bandmapen is!
_____________________
Tedd magad térképre!
Csatlakozni itt lehet → bandmap.hu/intro
Ha csak ránéznél → bandmap.hu
Ha támogatnád a bandmap fejlesztését → patreon.com/bandmap
A veszprémi székhelyű Carolina Reaper zenekarral legelőször a közösségi médiában találkoztam. A nevük fogott meg először.
„Ennek valami erős, tökös zenének kell lennie” – gondoltam én, aztán meghallgattam a csapat első, “Maszk mögül” dalát