CiszVagyDesz (Székesfehérvár)
“Ma ki kellett vennem a kocsiban a Slipknotot, és kicserélnem Ciszvagydeszre, mert a lányom azt akarta hallgatni inkább…”
Ezt a nevezett banda (nem a Slipknot) rajongói csoportjában olvastam.
Ha nem is egyértelműen, de kikövetkeztethető belőle, hogy nem metal a csemete kedvence (vagy mégis?), ahogy az is, hogy a CiszVagyDesz egy zenekar. Róluk lesz ma szó.
Background (Kovászna)
Tegnap határon túli kitekintés volt, s ha már Erdélyben jártunk, ma is maradunk még picit és a térképünkön jelenleg talán legtávolabb levő (Bp – Kovászna ↔ 760 km) pin birtokosát keressük fel.
A stílus viszont változik picit. Tradicionális heavy metal és némi thrash ötvözete határozza meg a Background irányzatát.
Stonecrops (Marosvásárhely)
Nem győzzük eleget hangoztatni, mennyire jóleső érzés látni, hogy határon túli magyar zenekarok is kezdik felfedezni a bandmapet.
A Stonecrops két hónapja tette térképre magát, ezzel megduplázva a marosvásárhelyi bandák számát. Alternatív és blues rock mellé a pszichedelikus és retro rock címkék kerültek a stílusmeghatározásukhoz, ami esetükben is inkább irányadó, semmint szigorú kereteket közé szorító skatulya.
Ritmikon (Budaörs)
A ritmikon (Rhythmicon vagy Ритмикон) eredetileg a Leon Theremin alkotta ritmusgép elnevezése, ami a világ első elektronikus dobgépe volt 1932-ben. Könnyű kitalálni, honnan kölcsönözte a nevét a mai banda, mely műfaját tekintve instrumentális kísérleti világzene. Igazi stílus egyveleg, az ambienttől és a downtempótól a goán át a drum&bass-ig.
BOM (Bécs)
Úgy látszik ez egy ilyen hét, zsinórban már a harmadik egyéni előadó kerül nagyító alá nap “bandájaként”. A BOM tegnapelőtt a Sungazers kapcsán már meg lett említve egy rövidke sor erejéig, ám most kicsit több teret kap. A név mögött rejtőző basszusgitáros, Bíró Kornél a debreceni underground zenei színtér egyik legaktívabb résztvevője és alakítója. Volt.
Idén év elején , hangszereivel és macskájával együtt Bécsbe tette át ugyanis a székhelyét, hogy egy jóval befogadóbb közegben feszegesse tovább a zene határait.
Nonsense (Szombathely)
Ismét alkalmam nyílik belátni, a nap “bandája” mint olyan, nem minden esetben állja meg a helyét. Egyszálgitáros, önálló előadó kerül ma bemutatásra, igaz viszont, hogy többedmagával is hajlamos színpadra állni, nem is egy formációban. Alter-beat műfajtalankodás, ahogy ő fogalmazza meg stílusát, de a könnyebb ráhangolódás érdekében egyszerűsítsünk alterrockra, vagy alterpopra.
Jet Petrol (Eger)
Hirtelen felindulásból ma Eger szép városának bandáit térképeztem fel. 8 találatot dobott a bandmap, s közülük a Jet Petrolra esett a választás.
Bemutatkozásuk első két mondata így hangzik:
“Zenekarunk a 70-es 80-as évekbeli blues – rock korszakot foglalja magába. Ezen évtizedekben olyan korszakalkotó előadók, mint a Led Zeppelin, Jimi Hendrix és még sokan mások, tették népszerűvé eme műfajt.”
Sungazers (München)
Alig egy hónapja került fel a térképünkre és ezzel Németországban, Münchenben is megalapozta a bandmap nyugati irányú terjeszkedését a Sungazers, egy poszt-progresszív zenei-összművészeti projekt, eredetileg Szegedről.
Igaz, van már pin tőlünk nyugatra, egész pontosan Bécsben is, a BOM jóvoltából. (Izgalmas tény, hogy nem is idegen a két projekt egymástól)
Colmena (Szeged)
Rég jártunk Szegeden. Mármint így, a nap bandájával. Épp ideje volt.
Igaz a Colmena nem is echte, tőzsgyökeres szegedi csapat, hiszen a korábbi főhadiszállás Gyulán volt, ahol is egy testvérpár Szabó Péter Levente ritmusgitáros és Szabó István Zoltán basszusgitáros alapította meg 2012-ben. Eleinte még jellemzően feldolgozásokban utaztak, ám néhány – tagcserékkel dúsított – év után, 2016-ban újragondolták a létezést, ésrátaláltak saját mondanivalójukra, melynek kifejezésére a metalcore elemekkel tarkított modern metalt találták megfelelőnek. Kemény riffelések és breakek jellemzik, na meg dallamos ének egy kis screammel fűszerezve.
Amikor megismertem a Forelandet, pontosabban Moravszki Ákost, a zenekar énekesét, még egy éves sem volt a formáció. Emlékszem, hogy akkor még akusztikus felállásban, feldolgozásokat játszottak, és tulajdonképpen nem keltette fel az érdeklődésemet.
Még abban az évben, 2018-ban jelent meg a “Vágy” című daluk. Nekem ez a dal jelentette a forduló pontot, többször is meghallgattam, megnéztem a klipet, mutogattam anyáméknak, hogy “nézzétek, ez a srác az énektanárom, ez az ő zenekara, ugye milyen jó ez a dal?” (igen, kerek egy hónapig jártam énektanárhoz, de ez egy másik sztori). Nemrég tudtam meg, hogy ezzel a dallal megnyerték az MTVA “AranyCORE” díját, és arra gondoltam, hogy megérdemelték.
Azon szerencsés emberek közé tartozom, akik még a premier előtt hallhatták a zenekar első nagylemezét, amely az Ébren címet viseli.
Ez az album egy nagy mérföldkő a zenekar életében, hiszen 1-1,5 évig készült, és minden részlete teljes mértékben a tagok munkája. Kezdve a dalírással, a felvételen át, egészen a masterelésig.
Érdekes, hogy mennyire más érzés ezzel a tudattal hallgatni a dalokat.
Először is néhány szót a borítóról. Nagyon színes, játékos az összkép. Az album címe középen látható, szerintem a színek miatt kevésbé érvényesül. Ami nekem hiányzik erről, az a zenekar neve vagy logója. Ha ez a kép valamilyen formában, random felbukkanna nekem a neten, hiába tetszene, sosem tudnám, hogy melyik zenekarhoz tartozott. A rajzolt hatású részletek, pl. a felfújt gumiflamingó vagy a strandlabda kihangsúlyozzák a borító játékosságát, ráadásul sejteni lehet belőlük, hogy ez egy nyári dalokat tartalmazó lemez. Valószínűleg nem véletlen, hogy a premier dátuma július 18-a lett.
Az artwork Cserkuti Erika munkája, aki Ákos mellett a zenekar énekesnője.
Kereken 12 dal található meg az albumon, ám nem mindegyikük új szerzemény, hiszen a “Vágy“, az “Ébren” és a “Catch the Wave” már korábban bemutatásra került. Közülük a “Vágy” a fentebb is említett díjnyertes dal, melyhez videó klip is párosul. A lemez vezért dalát, az “Ébren“-t a Duna TV Balatoni Nyár című műsorában mutatta be a csapat, a “Catch the Wave” pedig egy koprodukciós együttműködés eredményeképp jelent meg. Szerintem érdekesség, hogy angol dalok is helyet foglalnak a kiadványban. Ezekhez annyi a hozzáfűzni valóm, hogy enyhén érezhető a szövegeken a magyaros akcentus.
Abszolút nyári kavalkádot kaptunk ezzel a nagylemezzel. A dalok témái nagyon sok pozitív üzenetet hordoznak, pl. szerelem, új célok. A szabadság motívuma igen gyakran visszaköszön. Tipikusan olyan dalok, amiket szívesen hallgatnék a kocsiban, amikor leugrok a Balatonra vagy amikor nyaralni megyek. Én ezeket hívom utazós zenének. Szerintem közülük bármelyik megérdemelné, hogy rádióban legyen játszva, különösen most a nyár közepén.
Az első dal, a “Kikötő” félig meddig kakukktojás, ugyanis nincs rajta ének. Ez egy erősen zongorára épülő instrumentális szám, tulajdonképpen az album introja. A dal előre vetíti nekünk, hogy mi vár ránk a lemez hátralévő részében, ugyanis másik 5 dal refrénje van benne elbújtatva. Többszöri hallgatás után nekem is sikerült felfedeznem.
Az egész anyagra jellemző az akusztikus gitár és az elektromos gitár ügyes kombinálása, emellett a lüktető basszus, valamint a férfi és a női ének tökéletes harmóniája kényezteti a hallgatót. Azt gondolom, hogy egy hattagú, többféle hangszert is használó formációnál könnyű elveszni a részletekben, de Foreland-éknél egyértelműen nem ez a módi. Nekem nagyon tetszett, hogy minden hangszernek külön-külön megvan az egyedi szólama, amelyek mégis képesek egybe simulni. Rengeteg munka lehet emögött, innen is szeretnék ehhez gratulálni.
Van néhány dal ebben a 12-es csokorban, amit különösen szeretek. Már rögtön a második dal, a “We are the Foreland” az egyik kedvencem lett, na nem csak a basszus szóló miatt, de ez is egy erős tényező. Dallamos pop-rock nóta, ami igazából egy zenekari bemutatkozás, angol nyelven. Természetesen a címadó szám, az “Ébren” is belopta magát a szívembe, és a lemez végéről az “Éld most át” című dalt szeretném kiemelni. Ez utóbbi dalnak a szövege inspiráló hatással van rám.
Fontos még kiemelnem, hogy minden videó vagy hanganyag, ami eddig a Foreland-től megjelent, teljes mértékben a zenekar munkája, ami engem csodálattal tölt el. Az album legyártásához maximum annyi külső segítséget vettek igénybe, amit a barátok és a családtagok nyújtottak nekik. 2020-ban ez nem kis feladat, és azt hiszem, ez a többi, feltörekvő kis zenekarnak is utat mutat, hogy igenis lehet önerőből, igényesen zenét, videót kiadni. Bár kell ehhez egy kis nyitottság, fogékonyság az új dolgok irányába, és egy csipetnyi szenvedély, de ők egyikből sem szenvednek hiányt. Büszke vagyok rá, hogy megismerhettem őket, és nagyon kíváncsian várom, mit hoz a jövő, milyen magaslatokra fognak még fejlődni.
A teljes album meghallgatható online:
Megtaláljátok a zenekart a facebookon / a hivatalos zenekari weboldalukon, és természetesen a Bandmapen is!
_____________________
Tedd magad térképre!
Csatlakozni itt lehet → bandmap.hu/intro
Ha csak ránéznél → bandmap.hu
Ha támogatnád a bandmap fejlesztését → patreon.com/bandmap