Karácsony előtt néhány nappal új EP-vel rukkolt elő a nyíregyházi alternatív posztrock duó. Első hanganyaguk, a 3 dalt – köztük egy József Attila versfeldolgozást – magában foglaló Prologue után most kevésbé sötét, jóval könnyedebb hangvételű, ’80-as éveket idéző hangulatvilággal jelent meg a Neon Pages, 4 új instrumentális zeneszám gyűjtőjeként.
Ennek kapcsán beszélgettünk Szász Tamással (gitár, billentyű, dob) és Rácz Zoltánnal (billentyű, effektek), nem csak az új EP-ről.
Vess egy pillantást a fenti képre.
20 debreceni előadó névjegye van rajta.
Ez a kép a Bandmap Debrecen facebook csoport borítóképe.
Szerintem jól néz ki.
Az az izgalmas benne, hogy ez egy screenshot a bandmapről.
Miért izgalmas?
Répcelak neve valószínűleg nem sokat mond azoknak, akik nem a Kisalföldön nőttek fel. Hála a zenekarozásnak, most már két igen kiváló bandát is ismerek innen. Közülük a Morte Silmoris neve számomra csak az elmúlt évben vált ismertté, pedig már 2003 óta él a projekt (fun fact: én ebben az évben voltam első osztályos :D). Igaz, hogy időközben nagyon sok változáson ment keresztül a zenekar, ahogy azt az EP címek is sugallják, 2015-ben feltámadt majd 2019-ben reinkarnálódott. Azt gondolnánk, hogy az idei évet már nem lehet megjavítani, de a srácok erre is rácáfolnak, hiszen december 15-én jelent meg az első dal a “self-titled” nagylemezükről, a többi dalt pedig szép lassan csepegtetve kapjuk meg. A teljes album január elején válik hallgathatóvá az online felületeken, sőt a CD már most előrendelhető. A premier kapcsán a csapat frontemberével, Zalka Dáviddal beszélgettem a zenekarról és a dalról.
Mióta meghozta a postás, nyakig benne vagyok a Slamasztikában. Szám szerint a 37. exkluzív példányt tehettem a magamévá! Valószínűleg még délelőtt landolt a postaládánkban, aztán anyám felhozta az este.