Mióta meghozta a postás, nyakig benne vagyok a Slamasztikában. Szám szerint a 37. exkluzív példányt tehettem a magamévá! Valószínűleg még délelőtt landolt a postaládánkban, aztán anyám felhozta az este.
– “Juuuj, na ezt most meghallgatjuk. ”
– “Jó, csak ne legyen hangos… kihívják ránk a rendőröket, késő van”
– “Oké, majd halk lesz…. ”
Tudni kell, hogy a CD lejátszót 9 évesen nyertem tombolán (az iskolai farsangon), tehát a hangerőszabályzó már recseg-ropog, ha az ember hozzányúl. Kétféle hangerőt tudsz beállítani. Kicsit tekered… Nem hallod… Kicsit még tekered… MOST MÁR A GONDOLATAIDAT SEM HALLOD…
Nincs a kettő közötti állapot 😀
Tehát, hogy a házirendnek eleget tegyek a “nem hallod” hangerőt választottam. Azért egész okés volt, kb a harmadik szám közepéig. Bár közben tekergettem, hátha van egy arany középút (nem volt). Aztán történt valami. Nem viccelek, a lejátszó elkezdte magát felhangosítani.
De ne szaladjunk ennyire előre. Az ember úgyis először a borítót látja meg. Piros, koszos háttér előtt montázs. Nem mondom, hogy most láttam ilyet először. Vajon a borítón szereplő alakoknak van köze a dalokhoz? Reméltem, hogy lesz, de így utólag azt mondanám, hogy csak a csirke (ami galamb), meg a bevásárló kosár stimmel (szerintem). Még egy ziccer van, amit nem kellett volna kihagyni, a tracklistet nyugodtan lehetett volna kézírással írni, amúgy is egy vonalas füzetlapra került. Na de külön dicséret jár, amiért a CD nem műanyag tokba került. Nekem tetszik ez a minimál papírtok, meg amúgy is, környezetvédő (is) vónék…
Én az ATOMmal a Slamasztika kapcsán találkoztam először. Pedig ez már a második nagylemezük. Kategorizálásban, hasonlítgatásban rettenetesen rossz vagyok, de ami egyértelmű: ez egy punk lemez, néhol lázadó hangvételű, de nem fekszi meg a gyomrot, a feszegetett témák aktuálisak. Engem nagyon boldoggá tett. Újra lázadó 17 évesnek éreztem magam, na nem mintha azóta lenyugodtam volna…
Kezdett elegem lenni azokból a magyar zenekarokból, akik az angolt erőltetik, de punk stílusban alkotnak. Persze, jót lehet rájuk bulizni, aztán másnap tök jó elfelejteni a nevüket. Szerintem a punk zene mindig annak a népnek szól, akinek a nyelvén írták. A költészettől távol állnak ezek a szövegek, de épp azért vannak, hogy mindenki értse: benne vagyunk a slamasztikában. (Ezúton is köszönöm srácok, hogy a Ti dalaitok magyarul vannak.)
Egyébként is, már régóta fájt a fogam egy magyar anyagra, ami legalább olyan jó mint a Green Day-től a Dookie.
Na de, ahogy azt a címben is ígértem, most vesézzük ki szép sorjában a dalokat. A korong az igen pörgős “Szemedben a szálka” című számmal indít. Mire felfogtad volna, hogy elkezdődött a dal, már véget is ért. Ha a mondanivaló érdekelne, biztos meg fogod hallgatni újra. Elsőre az agyamig sem jutott el, vagy csak lassan kapcsoltam. De nagy fejtegetést ebben ne keress. Ha új címet kellene adnom, azt mondanám, hogy “Idegesítő kis apróságok”, ezzel el is árultam miről is szól ez a szösszenet.
Az “Élni itthon” ehhez képest lassúcska. Azonban imádom, ahogy a refrén odacsap. Kiábrándultság itatja át a dalt, miközben félig-meddig humorosan tálalja elénk, hogy milyen élni itthon. Kedvenc mondatom belőle: “minél nagyobb a járgány, annál kevésbé vonatkozik rá a kresz.”
A harmadik dal, “Az új világrendetlenség” következik. Valahol itt kezdte magának feltekerni a hangerőt a kis okos lejátszóm. 😀
És milyen jól tette! Érdekesség, hogy valamiért Avenged Sevenfold becsípődésem lesz ennek a dalnak a refrénjétől. Talán a vokál teszi meg a veretős dob. Ha jót akarsz, itt te is tekersz a hangerőn.
A negyedik szám (“Ideje levinni a szemetet”) az első kedvencem erről az albumról. Persze, tény, hogy basszus szólóval engem kilóra meg lehet venni… De nemcsak ez. A dal egyszerű és kész. A fő riff a legfontosabb motívum, ez vezeti az egészet. Mindig is tetszettek azok a megoldások, amiben egy téma van görgetve és kontextustól (most éppen a dobtól) függ, hogy milyen érzést vált ki az emberből.
Az “Örök második”-at szeretném átugrani. Te is szeretnéd majd.
Ha nem teszed, elalvás előtt is ezt fogod dúdolni. Én figyelmeztettelek… A háttér vokálok is nagyon ott vannak benne, dallamtapadós lett a nóta.
Mire észbe kapsz, már túl vagy az anyag felén. A “Roncsderbi szerelem “ hatásosabban felrázza az ember lányát (és fiát), mint egy dupla espresso. Egy olyan “rush” érzéssel ajándékozott meg itt a csak jó indulattal kényelmes székemben, amit utoljára élő koncerteken éreztem.
Az “Így lettem összerakva” az értelmiségi punk zene példája, ha van ilyen. A refrén első két sora Az ember tragédiájából származik. Mivel megjelenés előtt is hallhattam a teljes albumot (köszi srácok!), itt már nagyon várom a kilencedik meg a tizedik dalt (mivel azok a kedvenceim 😀 ).
Az “Így lettem összerakva” kapott először klipet a felsoroltakból:
Következik a “Rég bekrepált”. Ezen a tempón simán lehet egy nyelvtörő is. Jól esne a dallal együtt énekelni a szöveget, de nem megy. Türelmetlenségemért jól kárpótol, szintén a fejben marad a dallam, de akkor már jön is a szerintem legjobb dal a lemezről.
Egy aranyos altató dal szépségével indít a “Sült galamb”, azután viszont jön a fekete leves. Köszönöm, hogy írtatok egy ilyen dalt srácok, azóta szeretnék egy hasonlóan szókimondó kompozíciót létrehozni, mióta beléptem a “popszakmába”.
Ha elegem lesz, most már van mit énekelgetni az “I don’t care if you don’t care” helyett. (na honnan is van ez a sor? 😀 )
Zúzós és őszinte, arcletépős és kedves. Látszólag ellentmondásos, de azt javaslom, hogy hallgasd meg, ha még nem tetted, meg fogod érteni.
Most pedig az utolsó számhoz ( “Váratlan árucikk a csomagoló területen”) egy Marlon Brando filmből szeretnék idézni (A vad):
“- Mi ellen lázadsz, Johnny?
– Mi ellen lehet?”
Hát pl. az önkiszolgáló pénztárak ellen. Még az a bizonyos női hang is benne van. Ez nekem biztosan sosem jutott volna eszembe.
Mellesleg a lemez a Bass-Atom Records gondozásában jelent meg, akár csak az előző. Hát srácok, köszönöm szépen, akkor csak Bass-Assátok!
A teljes album egy kattintásnyira tőled a youtube-on: ITT, katt!