Winnie’s Stones (Szeged)
Sok zenekarról elmondható, hogy települést vált, jellemzően kisebből nagyobba, s legtöbbször vidékről a fővárosba költözéssel.
Ám, hogy eközben országhatáron is átlép a történet, olyat ritkábban jegyeznek a krónikusok, már ha egyáltalán jegyeznek ilyesmit ők.
Az akkor még név nélküli projekt a vajdasági Zentáról költözött át Szegedre 2012 hideg tavaszán (ők mondják, hogy hideg volt, én nem emlékszem) Szloboda Ákos (ének) és Nothof Dávid (gitár) személyében.
Igencsak komoly kitartásról és elköteleződésről tettek tanúbizonyságot, hiszen tagcserékkel és többszöri újraformálódással tarkított hosszú időszak után 2019 tavaszára állt össze a csapat, melyet Winnie’s Stonesra kereszteltek. Állítólag a Winstone cigi volt a keresztapa.
Saját szavaikkal: A mostani, stabil tagság hét év tagkeresés, dalírás és önpusztítás után állt össze, hogy “megmutassa, milyen mély a nyúl ürege”
A bandmap-en stoner és altermetal címkékkel kategorizálják magukat, amit a fb. névjegyük grunge, és industrial egészít ki.
A világlátásuk hozza a kötelezőt grunge ügyben: “Kevés megkérdőjelezhetőbb jelenség létezik, mint a primitív arculatú ‘modern’ társadalmunk. A kor, ahol a szépség torz ideál, az intelligencia közellenség, ahol az eszmék és az álmok aprópénzzé desztillálódtak a lyukas zsebekben. Miért is lennénk elégedettek? Mikor lesz megállás? Amikor a sorozatban gyártott személyiségek futószalagját szép lassan elvágjuk. XXI. századi történések kihegyezett fogait csodálja társadalmunk, homorú kezeiben szorongatott görbe tükrében. A valóság retinájában egy pillanatra meglátjuk saját gyengeségeinket, amelyek az igazság morzsáit szórják elénk… Az igazságét, ahol a szó már csak eltaposott csikk a tettek túl régóta szunnyadó országútján.”
Egy éve immár tehát ötösben írnak dalokat és önpusztítanak, kiegészülve Nádházi Richárd (gitár), Zana Bence (dob) és Takács Borisz (basszus) társaságával.
Mindeközben azért stúdiózásra is hagytak időt, így elsőként a „Chimaera” jelentkezett single-ként tavaly nyáron, majd megszületett első EP-jük, a Second Skin, mely nincs egy napos, annyira friss és ropogós!
Tegnap délelőtt debütált ugyanis a Lángoló Gitárokon és délután jelentették be a fb oldalukon, hogy élesedett a zenemegosztókon a kislemez. Immár letölthető, hallgatható mind a 4 dal.
Igaz a négyből kettőt már közkinccsé tettek. Az elsőt a „Devour”-t febr. elején, egy hangulatos képi animációval dobtak fel a youtube-ra, a második, mely egyben az EP címadója is, viszont már klipet is kapott, melynek munkálatairól így meséltek:
„A klip full DIY körülmények között készült, sikerült házon belül megoldanunk az operatőri munkától kezdve a sminkesig mindent, így a közel 24 órás fogatás egy igazi hétvégi csapatépítés lett! Az ezalatt felhasznált 3 liter sertésvér, egy tálca sör, egy tucat energiaital és a Dungaree-s barátaink toleranciája volt az a külső segítség, amiért nagyon hálásak vagyunk! A kisfilm nagyvonalakban a mindenkiben elnyomott belső démonokkal foglalkozik, illetve azzal, hogy milyen felszínes az, amit az első benyomással érzékelünk a minket körülvevő világról. A pontos értelmezés lehetőségét azonban szeretnénk meghagyni a nézőknek!”
Ezittaz, KATT!
Osztani ér!
______________________________________________________
Ha szeretnéd, hogy a te zenekarod is nap bandája legyen, első lépésként tedd térképre!
Csatlakozni itt lehet: bandmap.hu/intro
Ha csak ránéznél: bandmap.hu/beta